Utazás a Naprendszerben

Készítette: Kolozsvári Ádám, Milbik Csongor

Néha egészen különös belegondolni, hogy csupán az emberi kíváncsiságnak köszönhetően mennyi mindent megtudhattunk számunkra teljesen idegen világokról. Ebben a cikkben összeszedtünk néhány olyan helyet Naprendszerünkből, amiket szintén így ismerhettünk meg, és amelyek látványnak sem éppen utolsók, erre tekintettel ezúttal a képeknek is valamivel nagyobb hangsúlyt adva. 

Nézzük csak!

A Vénusz felszíne: A bolygó légköre kénsavas, a nyomás a földinek 92-szerese, 453 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel párosulva. Egy év 224 földi napos, míg egy vénuszi nap 5832 órás (=243 földi nap). Ráadásul ellentétes irányba forog, mint a Föld. (Astronomy Trek)

Az Enceladus gejzírjei és a Cassini űrszonda: Az Enceladus a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, átmérője 505 km, felszíne Törökország nagyságú. Jégkérge alatt óceán rejtőzhet. (European Commission)

Verona Rupes: A távoli Uránusz kis holdján, a Mirandán hatalmas sziklafal található. Magassága 20 km. Keletkezését bizonytalanság övezi, egy elmélet szerint a kis hold egykor több darabból állt össze, vagy széttöredezett és újra összeállt, ez lehet a magyarázata különös képződményeinek.

A Jupiter viharfelhői: A világosabb foltok magasabban helyezkednek el a légkörben, míg a sötétebbek mélyebben. A Jupiter két és félszer nehezebb, mint a többi bolygó együttvéve. A képet a NASA Juno űrszondája készítette, ami egyébként 3 Lego-figurát is szállít: Jupitert, Junot és Galileo Galileit. (Qubit)

A Stickney-kráter: A kráter a Mars nagyobbik holdjának, a Phoboson található. Átmérője 9 km, míg az égitesté kb. 22 km. A Mars-Phobos árapály erők miatt a hold szét fog szakadni, maradványai pedig az anyabolygóba csapódnak majd (50-100 millió év múlva). (Research Gate)

Tavak a Titánon: A Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon, mely nevéhez méltóan még a Merkúrnál is nagyobb, tavakat és folyómedreket fedezett fel a Huygens űrszonda 2005-ben, mielőtt leszállt volna az égitest felszínére. Bár ilyen képződményeket a Naprendszerben a Földön kívül sehol máshol nem találunk, sajnos ezek nem vízből vannak, hanem a mínusz 180°C-on folyékonnyá vált földgázból. Méretük azonban nem elhanyagolható, az Ontario Lacus hossza eléri a 235 km-t.

A Valles Marineris, Mars: A Valles Marineris a Naprendszer legnagyobb kanyonja, hossza 4000 km, szélessége 50-200 km, mélysége 7 km. 9-szer nagyobb, mint a Grand Canyon és a bolygó kerületének ötöde.

Források: De-Academic, Zmescience