Hogyan csap be minket az agyunk?
Írta: Milbik Csongor
A koponyánk belsejében található, kocsonyás, tekervényes, több, mint 100 milliárd sejtet tartalmazó tömeg még akkor is a 3,5-4 milliárd évnyi evolúció egyik legfigyelemreméltóbb terméke, ha a tudomány által oly sokszor megbuktatott emberközpontúságtól meg is szabadulunk. Ebben a cikkben egy vele kapcsolatos jelenséget vizsgálunk.
Hazudik, mint a vízfolyás
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit érzékelünk és amire ebből aztán emlékszünk az néhány apró hibától eltekintve teljesen megbízható. Nos, nem. Ironikus, hogy az ilyen mondatok ismétlése is csak méginkább rezisztenssé tesz minket az efféle gondolatokkal szemben, de akkor sem. És hogy ezt a gyakorlatban is megtapasztalhassuk, mindjárt egy ilyen példát hozok fel, mégpedig a látásunkat. Erről az az elképzelésünk, hogy olyannak látjuk a világot, mint a fényképeken, nem is sejtve, hogy a valóságban ami az agyunkba érkezik, az két kép, amelyeknek épphogy csak a közepe az, ami éles, a többi részük pedig nemcsak hogy homályos, de mindkettőn egy-egy fekete folt éktelenkedik, ráadásképp pedig az egész fejjel lefelé van, épp úgy, mint a képen.
Mi is történik?
A két kép világos, hiszen két szemünk van. Hogy miért csak a közepe éles, az sem különösen komplikált, a szemünk egyszerre ekkora területre képes fókuszálni, a többivel pedig úgy játszik az agy, hogy nekünk már fel sem tűnik az egész. Viszont gyerekjáték lebuktatni, ha egy fix pontra koncentrálunk, képtelenség egy valamivel arrébb található feliratot elolvasni, még akkor is, ha az nincs is a látómező peremén. Továbbhaladva a furcsaságokon, a fejre állított képet egyszerűen a szem fénytani szerkezetének köszönhetjük, amit az agy megintcsak ügyesen korrigál. A legjobbat a végére hagytam, a fekete folt a képen nem más, mint a szem vakfoltja, amely, ahogy a neve is mutatja, a szem olyan része, amely nem érzékel képet. Elménk ettől is megszabadul egy zseniális húzással, amit az egyik szem nem lát, látja a másik, tekervényes szervünk pedig a photoshop mestereként illeszti össze a két képet. Azonban ez is lebuktatható...
Íme:
Első lépésként csukjuk be a jobb szemünket, vagy ami biztosabb módszernek bizonyult, takarjuk le a kezünkkel! Ezután nyújtsuk ki a bal karunkat előre és mutassunk a mutatóujjunkkal felfelé! Válasszunk ki egy fix pontot, amiről nem vesszük le a szemünket! Most már csak annyi a teendő, hogy jobbra-balra és fel-le mozgatva az ujjunkat a látómezőben megkeressük azt a helyet, ahol az ujj hegye eltűnik. Ez a hely a vakfolt.
Hogyan találjuk meg a vakfoltot?
A vakfolt megtalálására alkalmas trükköt történetesen magam fedeztem fel nagyrészt véletlenül - mondanom sem kell, az ilyesféle próbálkozásokhoz igencsak hosszú és unalmas délutánok kellenek.