DRUK
Írta: Kovács Ádám
Túlzott visszafogottság, kelleténél több stressz, unalmas társasélet. A filmünk négy főszereplője közül ezek a nehézségek, mindannyiukat jellemzik. Ám ez a négy dán tanár ezt nem hagyja annyiban, ugyanis egy svéd kutató eszmefuttatására alapozva, megpróbálnak stabilan fél ezrelékes véralkoholszinten maradni, mivel úgy feltételezik, ez segít ellazulni és leküzdeni a problémáikat.
Kezdetben még működik is a "kísérlet". Viszont a folyamatos ivás újabb bonyodalmakat szül, amik aztán a cselekmény során még hatványozódnak is. Bár a főhőseink végül így is képesek lesznek eltávolodni a problémáiktól, a maguk egyéni módjain, ám az idáig vezető útjuk mindannyiuknak örömmel és bánattal, könnyekkel és nevetésekkel teli. Emiatt aztán a filmet nem is lehet egyértelműen vígjátéknak vagy drámának nevezni, sokkal inkább egy vegyes érzést vált ki a nézőből, aki bár az elején furcsállni fogja ezt az érzést, idővel majd többet akar belőle. Végül pedig, a film végére már teljesen a rabjává válik ennek a bizar, bódult, kissé keserédes, mégis oly gyönyörű hangulatnak.
A film legnagyobb erőssége emellett, hogy szerethetők a szereplői. Ebből adódóan egyszerűen nincs olyan alak ebben a történetben, akivel ne tudnánk együtt érezni, így pedig az ő örömüket és fájdalmukat mi is könnyebben meg tudjuk élni.
Ezeken a nagyszerű karaktereken keresztül pedig a film elképesztően szépen tud mesélni a szeretetről, a boldogság forrásáról és az élet élvezetéről a maga keserédes hangulatában, amibe mindenkinek érdemes belekóstolni és ízlelgetni...Egészségünkre!